Anđela Lebović a Vegyészeti-Technológiai Iskola Ruhamodellező szakán lett a generáció diákja. Ez a szakma lehetővé tette számára, hogy ötvözzön két számára nagyon fontos dolgot, a kreativiást és hasznosságot.
„Mindig is kreatív voltam és szerettem játszani az anyagokkal, öltözködni, rajzolni, másrészt viszont, ez egy szakma. Amikor négy évvel ezelőtt beíratkozam erre a szakra, nem voltam benne biztos, hogy milyen továbbtanulási lehetőségeim lesznek. Ha lesznek, szuper, de ha nem, mindenképpen lesz egy szakma a kezemben amellyel valahol el tudok helyezkedni, nyitni saját üzletet és ez a fő oka annak, hogy ezt a szakot választottam, amit sohasem bántam meg – mondja Anđela.
A varrás mindig egy ötlettel kezdődik – meséli Anđela, utána jön a dizájn, majd szakmai-technikai rajz készítése, szerkesztés, modellezés és a végül a varrás. Nincs amit eddig meg nem varrt már – pólót, szoknyát, nadrágot, ruhát, kombinét magának, kötényt a nagymamájának, zakót az apukájának, ballagási ruhát a testvérének, amelyre 10 órán át varrta fel a virágokat.
„Legjobban elegáns dolgokat szeretek varrni kézzel, mert a kézi varrás sokkal pihentetőbb, meditatívabb és nagyon jól esik. A részletek varrásánál mindig a kézi varrást választom ha tehetem. Varrtam már 200, 300 méter hosszú anyagot is kézzel. Ha valamit szeretünk, átadjuk magunkat és egyszerűen élvezzük amit csinálunk. Tudni kell ezt szeretni, számomra a divat egy módja annak, hogy kifejezzem a művészet iránti igényemet, úgy, hogy számomra és mások számára is hasznos legyen”- magyarázza Anđela.
Anđela a tanulányai folyamán számos sikert ért el versenyeken, iskolai és országos szinten is, és az egyik legnagyobb sikere, hogy az idén az „Intervet” szervezet pályázatán 11 másik hazai diák mellett egyedüli textilipari szakosként kijutott Franciaországba, ahol Lionban egy divatcég műhelyében dolgozhatott.
„A nők akik ebben a kis varrodában dolgoznak az „haute couture”-nek, azaz a divatszakmának varrnak, ami azt jelenti, hogy a divattervezők ide hozzák egyedi tervezésű ruháikat varrni. Nem foglalkoznak sorozatgyártással, itt rengeteg a kézimunka, kiemelten megkövetelt a precizitás. Egy hónapon át dolgoztam itt nyolc órás munkaidővel, méterárúért mentem a gyárakba és varrtam esküvői ruhát néhány nagyobb márkának is. Ott nem annyira elméleti, mint gyakolati tudásra tettem szert és ez a szakmában a legfontosabb, mert a divatszakmában először meg kell tanulni varrni és csak utána lehet álmodozni” – emeli ki Anđela.
Anđela Lebović egyike azon 12 diáknak, akit az „IT Subotica 2030” megajándékozott az “Év diákjai” projekt keretein belül. Vágya az, hogy minél többet megtanuljon a színházi jelmezkészítésről és ruhákról amilyeneket valaha a kastélyokban hordtak, ezért a Belgrádi Alkalmazott Művészetek Egyetemi Karára íratkozik majd és 2030-ra saját butikot szeretne nyitni.
„Szeretnék egy többfunkciós butikot nyitni, ahol többféle dolog lesz, számos területről. Szeretnék egy saját brandet vagy egy kis céget, amelynek nem feltétlenül sok az alkalmazottja, de ott forog majd az én kis világom. Reményeim szerint 2030-ra Szabadka egyike lesz a nagy és szép városoknak, és ha ez megvalósul, akkor számomra is több lehetőség nyílik majd itt és megfontolom, hogy visszajöjjek. Ha nem, várok még egy kicsit Belgrádban és utána talán visszajövök”- mondja Anđela.
