Vukota Markišić az "Ivan Sarić" Műszaki Iskola generációjának tanulója, aki az elmúlt négy évben informatikai villanyszerelőnek tanult. Azért választotta ezt a szakirányt, mert érdekelte a programozás, emellett sok olyan lehetőséget nyitott meg számára, amire nem számított.
„Elsősorban azért szeretek programozni, mert millióféleképpen lehet megoldani ugyanazt a problémát. Mindannyiunknak más a gondolkodásmódja, és amikor tanultam a programozást, mindig magam próbáltam megoldani a feladatokat, függetlenül attól, hogy az így sokszor 200
sorral hosszabb volt a megoldásom, mint a tanáraimé. Mindig arra törekszem, hogy megtanuljam és megértsem a feladatokat, ahelyett, hogy csak lemásolnám, amit a professzor ír, és szerintem ez a legfontosabb, a gondolkodásmód fejlesztése" – mondja Vukota.
Az iskolában elsajátított tudás, illetve a kíváncsisága és folyamatos fejlődési igénye segített neki abban, hogy a „Ghost Chase” videojáték egyik büszke megalkotója legyen, amelyet David Šimoković-tyal és Leon Mandić-tyal közösen hoztak létre „LAUDA” műhely keretein belül.
"Leon készítette a játék teljes tervét, ő rajzolt mindent, míg David és én a programozásért voltunk felelősek. Ez egy olyan játék melynek három szintje van, és a cél az, hogy a lehető leggyorsabban átjussunk ezeken a szinteken anélkül, hogy a szellem megölne minket. A műhelymunka végén minden csapat bemutatta a projektjét, melyet kiértékeltek, és első helyezést értünk el. Feltettük a játékot az itch.io oldalra, és bárki, aki akarja, letöltheti és lejátszhatja” – magyarázza Vukota.
Vukota nagy rajongója a webnek is, szabadidejében saját maga tanít másokat weboldalakat készíteni. Érdekli a fotózás és a filmezés is, ezért iskolás korában társaival egy kisfilmet forgatott "Mi késztet engem" témában, amely az országos versenyen harmadik helyezést, egy másik versenyen pedig első díjat nyert.
"Kiskorom óta fényképeztem, mindig is szerettem, de csak nemrég vettem az első fényképezőgépemet, és ekkor csináltam meg az első nagy projektem. A film egy kezdetben szomorú lányt mutat be, aki egy ágyon fekszik és az Instagramot görgeti. Hirtelen hallatszik és világít egy könyv, ami felkelti az érdeklődését, és amikor kinyitja, egy pillangó kirepül belőle. Ez a pillangó az, ami hajtja, készteti. Bárhol és bármit csinál, ott van a motiváció metaforájaként. Drónnal forgattuk a filmet, csináltunk néhány átmenetet és számítógéppel generáltunk részleteket. Mindig is szerettem volna elkészíteni ezt a filmet, de valójában nagyon nehéz volt, hajnali háromig is fent voltam gyakran, oktatókat néztem és dolgozam a filmen, de végül sikerült” – mondja Vukota.
Vukota Markišić egyike annak a 12 generáció diákjának, akiket az „IT Subotica 2030” szervezet az “Év diákjai” projekt keretében díjazott. A jövőben programozással szeretne foglalkozni, ezért az Újvidéki Természettudományi és Matematikai Karra iratkozik be informatika szakra. 2030-ban pedig már Szabadkán látja magát.
„Lovćenacból származom, de négy éve vagyok itt, és szeretem a várost. Nem túl nagyvárosias hely Szabadka, békés, és ez tetszik. Most, hogy a Digital Hive-ban voltunk, lenyűgözött, hogy milyen szép ott és milyen jók a munkakörülmények. Emellett az az álmom, hogy valami hasonló dologgal foglalkozzak mint azt ott dolgozók” – mondja Vukota.
